Text from TiagoSPM - Magyar
A szörnyű idős
- A házamban lakom és élek, de nem Őket ismertek a pandemia kezdődik.
- Egész nap, minden nap, konyhába megyek és konyhába megyek vissza.
- Egész nap, minden nap nappaliba megyek és nappaliba visszamegyek.
- Minden éjszaka alszni nem könnyű, egész éjszaka alszni nem lehet mint egy kisfiú.
- Ideges a nap, Ideges a fal, ideges az ablak, ideges az ajtó, ideges a föld.
- Nem már megyek be a szobába.
- Alszom amikor a napot van amelyik nem tudok lépni.
- Gyakran nem alszom, csak fekszem és gondolok és gondolok és gondolok.
- Sok a tető. sok a sötétes. Nincs álom.
- A pandemia kiabál kint. nincs ember az utcán? Nem. Sok ember.
- Soha nem az emberek akik gondolnak?
- Vannak ott akik kelnek.
- De nem minden kelni. Lehetetlen. De miért?
- De hova mennek? Honnan jönnek? Hol vannak?
- Brazíliában okos cápák vannak.
- Cápák akik gyors írnak a mobilban.
- És nem minden látják a cápákat.
- De minden cápák beszélnek és nem messze vannak titeket.
- A pandemia van.
- Nem minden értenek.
- Nem minden ismernek.
- Nem minden latjának.
- Nem minden hallnak.
- Nem minden latjának a cápákat.
- De ma a pandemia van minden országban.
- De újra nem minden értenek és a pandemia nem már egy olyan kicsi amilyen egy fiú aki játszik a mobillal.
- Senki nem mondott azt.
- Senki nem lát a cápákat, de az ebédel az asztalon van.
- Egy nap a pandemia nem fog kint van.
- És a cápák még szabadon fog úsznak.
- TiagoSPMOctober 2020Stem nou!
PLEASE, HELP TO CORRECT EACH SENTENCE! - Magyar