Nhờ sửa bài giúp

Az Eduars testi-lelki jóbarátja nem csak korcso volt, ő egy szimbólum volt.

Neki egy fél airedale és egy fél véreb volt, ráadásul mindkét fél a legrosszabb.

Ha bárhol a utcán egy verekedés volt ő okvetlenül a közben volt.

Állandóan gondjai voltak a postással és a rendőrrel.

Mindennél jobban szeretett szemeteskukákba és ereszcsatornákba ásni.

Egyszóval, ő valóban egy szimbólum az egész utcán volt, és mindenki hangosan kifejezte örömét, hogy nem övé kutyaja volt.

De Eduard a baratjat szeretett és folyton türelmetlenül várta a találkozást.

Gyakranabb ők tudtak csak megszaglászni egymast a sétálás közben a parkban, néha, ha szerencséjük voltak (nagyon-nagyon ritka), ők hosszú ideig beszélgettek a kerítésen át.

Akkor Eduard megtudott a barátjától minden városai híreket és pletykákat, emellett a korcso goromba nevetés világosan mutatottб hogy ő nem szégyenlős.

És ebben a pillanatban a Ms Lark rikácsoló hang az ablakbol a kényelmes beszédet megszakított, a vedég, mutatva a nyelvét, Eduardnak rákacsintott és sietőtalan távolodott, a hátsó résszel csavarva, teljes megvetéssel.