수정본

Jane és Michael mindig tudtak, amikor Ms Lark a kertben van vagy az utcán megy, mert annyira sok nyakláncot és fülbevalót viselt, hogy ő csenget és csörömpölt mint egy ezredzenekar.

És mindig, amikor a gyerekeket találkozott, mindig azonos mondott - "Jó napot (vagy jó reggelt, ha ez egy reggel volt).

Hát, hogyan érezzük magunkat?" Sem Jane, sem Michael nem tudtak érteni miról Ms Lark kérdez.

És mindig, amikor a gyerekeket találkozott, mindig azonos mondott - "Jó napot (vagy jó reggelt, ha ez egy reggel volt).

Hát, hogyan érezzük magunkat?" Sem Jane, sem Michael nem tudtak érteni miról Ms Lark kérdez: hogyan Jane és Michael éreztek magukat vagy hogyan ők - Ms Lark és Eduard - éreztek magukat.

Azért gyerekek egyszerűen vélaszolták - "Jó napot!

(vagy jó reggelt, természetesen, ha reggel volt).

Egész nap a gyerekek, bárhol is voltak, halltak hogy Ms Lark nagyon hangosan kiabált valamit hasonló: - Eduard, hol vagy?

- Eduard, nem menj ki a kabétod nélkül!

- Ed, gyere a anyudhoz!

Egy idegem ember gondolta volna, hogy Eduard ez egy fiu volt.